Kérdése van?
Telefonon rendelne?
  • +36 20/432-0222
    (Munkanapokon: 8:00-17:00)
  • info@mokshacseppek.info

A félelem, nem a gyengeség jele

félelemA félelem egy természetes érzés, ami egész életünkben velünk van. Egy alapvető mechanizmus, amely figyelmeztethet bennünket valamilyen veszélyre, vagy fájdalomra. Mégis úgy kezeljük, mintha szégyellni kellene. Már gyermekkorunktól kezdve azt tanuljuk, hogy a félelmet le kell győzni, vagy legalább el kell leplezni. Pedig a félelem nem a gyengeség jele. Gyakran azok is, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, akiket csodálunk, ugyanúgy szenvednek tőle. Ha pedig elhatalmasodik rajtuk, éppúgy tehetetlenek ellene, mint bármelyik ember.

 

Az alábbi levelet egy pécsi olvasónk írta a múltkori, szorongásos cikkre reagálva. Azt gondolom, hogy rengeteg tanulság van benne, ezért a hozzájárulásával megosztom itt.

 

“Első pánikrohamaim körülbelül 10 évvel ezelőtt kezdődtek. Akkor nagyjából az agorafóbiánál megállt és az is csak akkor jött elő, ha kevesebbet aludtam, vagy rosszabbul étkeztem, egyszóval kezelhető volt. Elkezdtem sportolni, odafigyeltem, hogy ha nem is mindennap, de azért nagy százalékban megfelelő élelmiszereket vásároljak és a pihenésre szánt időt is egészen következetesen alakítottam ki.

 

10 év után, új ország, új város, új munkahely, új barátok, újra egyetem és egy szakítás után, sajnos, újra jöttek a pánikrohamok. De nem úgy, ahogy korábban, hanem sokkal durvábban. Egyszer csak a legegyszerűbb feladatokkal sem tudtam megbirkózni, toltam a bevásárlást, a postát. Úgy éreztem én ezt most nem tudom végigcsinálni. Aztán pár hét alatt addig jutottam, hogy egész nap bambultam és azon gondolkodtam, hogy vajon mi értelme van az életemnek. Nem beszélgettem senkivel, lemondtam a találkozókat. Idegesítettek az emberek, a szomszédok. Feszült voltam nagyjából mindenért és végig az járt a fejemben, hogy van e értelme ezt így tovább csinálni.

 

Elkezdtem azt érezni, hogy minden kicsúszik a lábam alól, hogy már semmilyen feladatot nem tudok ellátni. Elkezdtem rettegni attól, hogy valami komoly mentális betegségem lesz, vagy ha nem az, akkor majd valami halálos kórral kell szembenéznem pár nap/hét/hónap múlva. Nagyjából a negyedik nagyon durva remegős/hányós/elájulós pánikroham után, felhívtam a szüleimet, hogy baj van. De én aki, több évig külföldön olyan sok mindent elért, és ezt a felfelé ívet folytatva tovább Magyarországon, olyan remek pozíciókat kaptam meg. Aki külföldön sikeres tanulmányokat végzett és kiváló munkaerő volt, az most megsemmisülni látszik.

Igazából nem tudom az okokat, csak azt, hogy mindennap, minden órának, minden percében rettegek, mindig mástól. 4 hónap alatt ledobtam 8 kilót, enni nem igazán tudtam, folyadékot is csak maximum egy pohár bögre teát egy nap. De aztán jött anyukám, hogy: “Móksha csepp, próbáld ki!”

Nem vagyok egy nagy hívője  semmi ilyen készítménynek, de annyira kétségbe voltam esve, hogy azonnal elkezdtem használni. Mivel nagyon sem a honlapot, sem az internetet nem böngésztem a cseppekről, ezért fogalmam sem volt arról, hogy milyen a működési folyamata. Így történhetett az meg, hogy felerősödtek a tünetek, utólag nem olyan vészesen, de akkor ez még nagyobb rettegéssel töltött el. De a cseppek számát nem csökkentettem le, folytattam, mert megmondom őszintén, nem gondoltam, hogy a cseppek miatt érzem magam rosszul. A felerősödött tünetek körülbelül 3 nap után egy csapásra megszűntek.

 

Kicsivel több, mint egy hónap után az érzéseim és tapasztalataim: Újra sportolok, már tudok napi háromszor étkezni, újra elkezdtem főzni, társaságba járni, kimozdulni, nem terhel le annyira a munkahelyem, a feladatokkal könnyebben megbirkózom. Elkezdtem megtalálni a jelenlegi életszakaszom értelmét. Sajnos, még nagyon nyugtalanul alszom és többször ébredek fel éjszakánként, de remélhetőleg pár hónap múlva az is normalizálódik.

 

Mindenkinek csak ajánlani tudom!

 

Üdv.: Kitti (Pécs)”

 

Engem nagyon megérintett a levél egyszerű, őszinte hangja. Ahogy tárgyilagosan bemutatja a probléma tüneteit majd a félelem elhatalmasodását. Meg azért is, mert őszintén láttatja azt a folyamatot is, amin az ember végigmegy.

 

Ahogy először leplezni próbálja a problémáját. Később, már csak egyre nagyobb erőfeszítéssel képes ellátni a feladatát. Végül pedig összeomlik, és feladva a szégyenérzetét, végre segítséget kér. Azután pedig (hittől és meggyőződéstől függetlenül) hajlandó kipróbálni bármit, ami segíthet.

 

A problémánk jellegétől függetlenül, mind ugyanezeken a fokozatokon haladunk keresztül. A szenvedésnek ugyanazokat a lépcsőit járjuk be, míg végre feladjuk az ellenkezésünket és elfogadjuk a segítséget. Akár hétköznapi emberről van szó, akár irigyelt példaképről. Hiszen lehet az ember sikeres, magasan képzett, kiváló munkaerő, a félelemmel és a btegséggel szemben ugyanolyan tehetetlen mint bármelyikünk.

 

Ugyanakkor, hiszek abban, semmi sem történik hiába. Ha a tapasztalatunk mások javára is szolgálhat, akkor volt értelme. Ahogy Kitti is írta a saját történetéről:

 

“Egészen nyugodtan közzéteheti az oldalon. Remélem sok embernek sikerül vele segíteni! :)”

 

Egy kérdés merült föl még bennem:

 

Meddig érdemes hagynunk, hogy a probléma tönkreteszi az életünket? Érdemes megvárni míg minden összeomlik? Vagy érdemes rászánni naponta egy percet, hogy elfogyasszunk tíz cseppet egy pohár vízben, hogy megelőzzük a problémák elhatalmasodását?

 

Tegyen ön is egy kicsit, a saját testi-lelki egészségéért! Rendelje meg a Moksa cseppet Most!

(Kattintson a linkre!)

 

Megrendelés

 

Ha szeretne többet tudni a Moksa cseppről, kattintson ide:

 

Moksa csepp

Véleménye fontos számunkra, ossza meg velünk!

További cikkek a témában: